re-owl

Kedves Mindenki!

közeleg az új év, s új tervek szövődnek... 

ami pedig már realizálódott is: 

http://re-owl.blogspot.com/ 

a zöldmániám egyik megvalósulása a régi holmik átformálása. efféle téma lengi körül  új blog-felületem. szeretettel!

kalácsillatú mosoly

***

"Nap napra telt, év évre: rengeteg

hátán, ahogy a kontinenseket,

vitt a forgó Föld, róva régi s új

köreit, éppoly lankadatlanul,

mint a magáét a percmutató

a vekkerünkön. "Karácsonyfa. Hó!" -

tapsolt Hajnalka húgom; de mire

kinéztem, már virága, levele

buggyant az ágnak, gyümölcs ért, lehullt,

s új hó esett s új karácsonyfa gyúlt.

(...)

mindig más és mindig ugyanaz a

forgó körhinta, nappal, éjszaka:

így repült a Mindenség ütemén

a Föld, és rajta mit sem sejtve, én."

"Az Úr visz, a szellem, a titok, a fény,

Ő ragyog előttem az éjben.

Tántorgó tornyokkal játszik a sors,

de tudom, valaki

mindent megtesz helyettem, értem.

Valaki tudja, hogy Ő vagyok én,

Ő veti sugarait rám;

az örök vágy új pillanata,

a kíváncsi mindenség maga

az én kis emberi szikrám."

(Sz.L.)

Szeretetteljes ünnepi pillanatokat kívánok Nektek!

re...

mióta energiám minden ismert többletmaradványát is aktivizálom, csuda mód válik észrevétlenné az idő folyama. a jelenek hada meg a fejemen koppan. no, a bagolyművek pedig lassan-lassan gyerekek lelkébe költözik, és amolyan lackfis átváltozáshoz méltóan módosul. igazán. a mindennapokban.

tervek persze vannak. például az etsy-re deportálok.  hamarosan. (a vizsgaidőszak távlatában). és immáron formában is módosulunk. példányok nemsokára mintaként is akadnak.

hétfői találkozások

a bagolyművek kihelyezi magát a KÖZÉRT-be, körülöleli magát gyerkőcsereggel. baglyostól, mindenestől... hétfőn.

 

hé, Csíkszentmihályi, lesz-e FLOW... (?)

francia próbadelegáció

pszichedelikus uhu

 

mostanában efféléket...

pukk

franciább vidékre repülnek a baglyok. valószínűleg. 

a viccet félretéve, amolyan tényleg (?). 

egy pár magyar kézműves termékeket árusítana francia piacon (a hangsúly tetszőleges;-), s a hazai pangás velejáró okán, úgy döntöttem, inkább kiküldöm a készen  levőket.

és addig is, hogy kellő inspirációt nyerjünk, szóljon ez:

sihuhuhúú

amúgy bevallom, lustaságom okán a steve reich-i vonatparádé nyitányát még közzé sem tettem:

valami effélék lesznek.

amolyan perlokúció

...,égetés előtti hangjáték

no, és ha már kellőképp belemerültem, mondjuk nyakig:

a pontot meg mondjuk a Rima Staines-jelenséggel teszem ki, valahogy ekképp:

a végeredményt később.

csupa mosoly

kukucs

a nyár fűzfatörő szele nyomán egészen reményvesztetten kutattam a hírhedt abonyi bagolykolónia után, hisz kedvelt pihenő helyük mára már csupán annak tanulsága lehet, hogy miképpen képes egy hatalmas, erőteljes teremtmény hipp-hopp kettétörni (egészen példázatmentesen). no de hogy ne csüggedjünk olyannyira, megosztom veletek, hogy a baglyok helyüket vesztve úgy döntöttek, még közelebb költöznek hozzánk, emberi teremtményekhez, és bár a fotózással várok, míg a sűrű lombkorona igazán ősziesre vált, azért kellő inspirációt kaptam a mai bagolyszemezéstől. kicsit álmosan, fejüket ide-odacsavarva, lábukat emelgetve s végül engem is észrevéve csuda aranyosan vettek szemügyre.

gareth dickson fonalát görgetve, lelkesen.

egy kis andalító bevezetés...

ha a zene tudna égetni, most valami nagyon őzikéset hagyna örökül. mondjuk. de ezt mondani úgysem lehet. inkább a terveimről mesélek. mondjuk azzal a parányi hátulról előfurakodó gondolattal megerősítve, hogy így netalántán könnyebben realizálódnak... talán.
tervbe van véve két ajtófél kiégetése, bambuszmód. egészen japánosan, persze közkívánatra. és némi bagolyforma, repülő alakzatban. no meg egy virágzó ágsorozat, olyan barackféle, négy elemből, ám egészen összefüggően. a teret már képzeletben betöltötték, remélem az idő fonalát is hasonló eredménnyel ragadom meg.

miből mi

ha belegondolok, hogy honnan is ered a bagolyművek megszületése, leginkább csak azt az örömöt tudom felidézni, amit az újrahasznosított anyagok átalakulása okozott. igazából ez az, ami inspirált. új életed adni a kidobásra (vagy épp égetésre) váró, s a szeméttelepet gazdagító anyagoknak... így válik régi ágyneműből anyagszalvéta vagy éppen fodros szoknyából táska, s a lyukas függönyanyagból kitűző. az efféle metamorfózisoknak rengeteg előnye van, így nem sorolom fel az idealisztikus alapjait, csupán mutatok pár ma született példányt.

és hogy egy csöppet ezópuszi legyek, még a tanulságot is levonom: anyagot kidobni, igazi vétek! (ha kell még érte is megyek...) de tényleg.

zenebona

Steve Reichre hangolódva...

az égetés pillanatait csuda mód bearanyozza játéka. bele sem gondolok, milyen lesz élőben hallani, mindenesetre közhírré tétetik, hogy ellátogat hozzánk ez a zseni ... no, de addig is ezen dallamokra füstölgök tovább, valahogy ekképp:

mióta ráleltem ezekre az akrilokra, minden égetményt lelkesen mázazok. ráadásul hiába vízben oldódó festék, mikor megszárad, vízhatlanná válik, így felesleges lakkoznom, ami számomra igazán örömteli...valahogy a mai napig idegenkedem attól az anyagtól.S még egy örömhírt megosztok Veletek! Nemsokára kiszáradnak az olaszhonból hazacipelt eukaliptusz ágak, s csuda nagy izgalommal várom, hogy barkácsolhassak belőlük hasonló fülbecsengő példányokat... 
Mosolyra fel!

lepkeszárnyon

A halvány (már-már baba)rózsaszín egészen mostanáig távol leledzett a színpalettámtól, most azonban furcsa s mindezidáig számomra is megmagyarázatlan okból igazán megszerettem.

gyöngyházba burkolva

A Bagolyművek boltjának ablakai felől mostanában egészen halk, már-már mély mormogással vegyülő halk zörej jelezte a téli álom beköszöntét. Tavasz ide, nyár oda, s lassan-lassan újra hallom az ébredezés neszét.

Ebben a kipihent állapotban, feltöltődve, új formák realizálódtak...

Csupa szeretettel!

új vizeken...

kerrylemon