a nyár fűzfatörő szele nyomán egészen reményvesztetten kutattam a hírhedt abonyi bagolykolónia után, hisz kedvelt pihenő helyük mára már csupán annak tanulsága lehet, hogy miképpen képes egy hatalmas, erőteljes teremtmény hipp-hopp kettétörni (egészen példázatmentesen). no de hogy ne csüggedjünk olyannyira, megosztom veletek, hogy a baglyok helyüket vesztve úgy döntöttek, még közelebb költöznek hozzánk, emberi teremtményekhez, és bár a fotózással várok, míg a sűrű lombkorona igazán ősziesre vált, azért kellő inspirációt kaptam a mai bagolyszemezéstől. kicsit álmosan, fejüket ide-odacsavarva, lábukat emelgetve s végül engem is észrevéve csuda aranyosan vettek szemügyre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése