sihuhuhúú

amúgy bevallom, lustaságom okán a steve reich-i vonatparádé nyitányát még közzé sem tettem:

valami effélék lesznek.

amolyan perlokúció

...,égetés előtti hangjáték

no, és ha már kellőképp belemerültem, mondjuk nyakig:

a pontot meg mondjuk a Rima Staines-jelenséggel teszem ki, valahogy ekképp:

a végeredményt később.

csupa mosoly

kukucs

a nyár fűzfatörő szele nyomán egészen reményvesztetten kutattam a hírhedt abonyi bagolykolónia után, hisz kedvelt pihenő helyük mára már csupán annak tanulsága lehet, hogy miképpen képes egy hatalmas, erőteljes teremtmény hipp-hopp kettétörni (egészen példázatmentesen). no de hogy ne csüggedjünk olyannyira, megosztom veletek, hogy a baglyok helyüket vesztve úgy döntöttek, még közelebb költöznek hozzánk, emberi teremtményekhez, és bár a fotózással várok, míg a sűrű lombkorona igazán ősziesre vált, azért kellő inspirációt kaptam a mai bagolyszemezéstől. kicsit álmosan, fejüket ide-odacsavarva, lábukat emelgetve s végül engem is észrevéve csuda aranyosan vettek szemügyre.

gareth dickson fonalát görgetve, lelkesen.

egy kis andalító bevezetés...

ha a zene tudna égetni, most valami nagyon őzikéset hagyna örökül. mondjuk. de ezt mondani úgysem lehet. inkább a terveimről mesélek. mondjuk azzal a parányi hátulról előfurakodó gondolattal megerősítve, hogy így netalántán könnyebben realizálódnak... talán.
tervbe van véve két ajtófél kiégetése, bambuszmód. egészen japánosan, persze közkívánatra. és némi bagolyforma, repülő alakzatban. no meg egy virágzó ágsorozat, olyan barackféle, négy elemből, ám egészen összefüggően. a teret már képzeletben betöltötték, remélem az idő fonalát is hasonló eredménnyel ragadom meg.