***

"Nap napra telt, év évre: rengeteg

hátán, ahogy a kontinenseket,

vitt a forgó Föld, róva régi s új

köreit, éppoly lankadatlanul,

mint a magáét a percmutató

a vekkerünkön. "Karácsonyfa. Hó!" -

tapsolt Hajnalka húgom; de mire

kinéztem, már virága, levele

buggyant az ágnak, gyümölcs ért, lehullt,

s új hó esett s új karácsonyfa gyúlt.

(...)

mindig más és mindig ugyanaz a

forgó körhinta, nappal, éjszaka:

így repült a Mindenség ütemén

a Föld, és rajta mit sem sejtve, én."

"Az Úr visz, a szellem, a titok, a fény,

Ő ragyog előttem az éjben.

Tántorgó tornyokkal játszik a sors,

de tudom, valaki

mindent megtesz helyettem, értem.

Valaki tudja, hogy Ő vagyok én,

Ő veti sugarait rám;

az örök vágy új pillanata,

a kíváncsi mindenség maga

az én kis emberi szikrám."

(Sz.L.)

Szeretetteljes ünnepi pillanatokat kívánok Nektek!